Kártérítés elemei
A jelenlegi hazai szabályozás értelmében a szerződésen kívül okozott kárért való kártérítési felelősség esetén aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni, de mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy károkozása nem volt felróható.
Azzal együtt, hogy minden károkozás jogellenes, a törvény tiltja a jogellenes károkozást. Nem jogellenes a károkozás, ha a károkozó a kárt a károsult beleegyezésével, vagy jogtalan támadás, illetve arra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a szükséges mértéket nem túllépve a támadónak, vagy szükséghelyzetben, azzal arányos mértékben, vagy jogszabály által megengedett magatartással okozta és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi.
A deliktuálus felelősség megállapításának tehát alapfeltétele, hogy a károkozás jogellenes magatartás (tett, vagy mulasztás) eredménye, ami a károkozónak felróható viselkedéséből ered, és ezzel okozati összefüggésben, kár következzen be.
Ezzel szemben a kontrakutális, tehát szerződés megszegésével okozott kártérítési felelősség esetében a szerződő felek magánautonómiáján alapuló szerződési szabadság körébe tartozó és ilyen formán önként vállalt kötelezettség megszegésével okozott kár megtérítéséről lehet beszélni. Lényegében arról van szó, hogy az új [Ptk.] a szerződésszegési kártérítési felelősség szabályozását elszakítja a szerződésen kívüli felelősség esetén megtartott felróhatósági, vagy vétkességi elvtől, továbbá szigorodott a szerződésszegő fél kimentési lehetősége, ugyanakkor a következménykárok és az elmaradt haszon tekintetében az előrelátható károkra korlátozódott a szerződésszegő fél általi megtérítés mértéke.
A károkozó akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
A bekövetkezett kár lehet vagyoni (vagyonvesztés, dologi kár, elmaradt haszon vagy költség), illetve nem vagyoni jellegű (sérelemdíj). Ezen túlmenően a bekövetkezett kár lehet egyrészt a károsult vagyonában beállott tényleges értékcsökkenés (damnum emergens), másrészt a kár része még az elmaradt vagyoni előny, azaz a vagyon várható értékemelkedésének az elmaradása is (lucrum cessans).
A tényleges kár bekövetkezése vonatkozhat:
– a sérült, megrongált, megsemmisült vagyontárgyakkal kapcsolatos, bizonyítottan bekövetkezett dologi károkra (pl.: ingatlan, gépjármű, ruházat, ékszerek, karóra, híradástechnikai eszközök),
– a károkozással okozati összefüggésben bekövetkezett hátrány csökkentéséhez, kiküszöböléséhez, vagy további károsodás megelőzéséhez szükséges igazolt költségekre (pl.: sérült személy, illetve vagyontárgy szállítása, tárolása, személyi sérültek ápolása, gondozása, gyógyszerköltsége, az otthon tartózkodás idején felmerülő közüzemi díjak megemelkedése)
– valamely személyiségi jog megsértése tekintetében bekövetkezett sérelem ellentételezését szolgáló sérelemdíj megtérítésére (pl.: testi épséghez, élethez, emberi méltósághoz, jó hírnévhez való jog).
Az elmaradt haszon esetében figyelembe vehető
– a pontosan meghatározható elmaradt munkabér,
– a szerződés alapján járó elmaradt bevétel,
– a károkozás következtében meghiúsult bármilyen jellegű vagyonnövekedés.
- Az egyes kárelemekre milyen bizonyítási kötelezettség vonatkozik?
- A károsulti közrehatást, illetve a mentesülést kinek kell bizonyítani?
- Kárenyhítés, vagy kármegelőzés?
- Külön kell-e bizonyítani minden kár elemet?